A Halál kiskertjében üldögélt, és a kaszáját élezte. Az már olyan éles volt, hogy még a kósza szellőket is egyetlen mozdulattal két meglepett fuvallatra vágta szét, bár a kósza szellők nem voltak különösebben gyakoriak a Halál csöndes kertjében. A kert egy védett fennsíkon terült el, amely a korongvilág komplex dimenzióira nézett, s mögötte az Örökkévalóság hideg, zord, néma és elképesztően magas hegyei emelkedtek.
Ide állt be inasnak Mort, a családja számára égetően kínos fiatalember. (Nem mintha a legkisebbik fiú nem lett volna segítőkész, ám az a meghatározhatatlan, lelkes segítőkészség jellemezte, amit a felnőtt férfiak hamar megtanulnak rettegni. Volt valami ragályos, esetleg az sem kizárt, hogy végzetes benne.)
A kötelességtudó Halál bevezeti inasát a halálkodás művészetébe, aztán nyugdíjba vonul hogy kipróbálja azt, amit mindig is szeretett volna. Pecázni, kismacskát simogatni és krumplit sütni. Inasa viszont okoz némi bonyodalmat a valóság szövedékében, ami különben is hajlamos a csomósodása. Így aztán nem hal meg egy tőrbecsalt királykisasszony, visszatér holtaiból egy kétezer éves varázsló, de legalább a halál lánya jól mulat.
További könyvek ettől a szerzőtől:
A korongvilág lapos, és négy óriási elefánt hátán nyugszik, amelyek Nagy A'Tuin, a csillagteknőc hátán ácsorognak, és amit az űrbe szakadatlanul alázubogó vízesés, a Peremcsobaj övez. Ennek a világak a közvélekedés szerint legocsmányabb városa Ankh-Morpork. Mindazonáltal ocsmánysága eltörpül amellett a tényező mellett, hogy már a könyv nyolcadik oldalán lángra kap, és abba se hagyja az égést egészen a hatvan kilencedik oldalig. Amíg viszont lángokban áll, mi kényelmesen megismerhetjük a lángolás okozóját, egy Kétvirág nevű kisembert.
Kétvirág négy szemmel és egy tudákos körtefa ládával, valamint arannyal bőven megrakva turistaként érkezik az akkor még megszokott bűzösen ocsmány formáját mutató városba. A Törött Dob fogadóban száll meg, ahol hamarosan megismerkedik Rincewinddel, a varázslóval, akit felfogad idegenvezetőnek. A Láthatatlan Egyetem egykori növendéke balszerencséje folytán egyetlen varázslatot tudott csak megtanulni - az viszont olyan szörnyű, hogy sose meri kimondani. Így aztán a kapóra jön neki a munka, amiben pogány trob nyelvtudását is kamatoztatni tudja. Együtt aztán megkötik az első biz-tos-ir-tási-kösz-vényt a fogadóssal, ami végeredményben egyfajta fogadás arra vonatkozóan, hogy a fogadó nem gyullad fel...
Mialatt a távoli oktarin fényben (ami tudvalévőleg a nyolcadik szín, a mágia színe és a képzelet festéke) Ankh-Morpork szépen elhamvad, az Istenek tovább kockáznak. Ez a játszma hőseinket a lélekfaló Bel-Shamharoth hétpluszegy szögletű várába, majd a sárkányok Wyrmbergi birodalmába, végül pedig a Peremcsobajhoz juttatja. Ezenközben folyamatosan többször is kicsúsznak a Halál markából. "A halál, bár szeme persze nem volt, hosszan figyelte a távolban eltűnő Rincewindet. Noha csontarca képtelen volt bármiféle kifejezést is magára ölteni, valahogy mégis sikerült zordan és komoran utánabámulnia. A Halálnak néha rettentő sok dolga volt, most mégis úgy határozott, hogy ezentúl hobbija is lesz."
További könyvek ettől a szerzőtől:
Omniában, vagyis Om isten birodalmában hatalmas templomok merednek az égnek, és számos inkvizítor ügyel a lankadatlan hitbuzgalom fenntartására. Mindannyian a nagy próféta eljövetelére várnak. Sokan már azt is tudni vélik, hogy az nem lesz más, mint az inkvizítorok félelmetes főnöke, a kegyetlen Vorbis. Ő maga is ebben a tudatban irányítja a nem kellőképpen ájtatos elemek hétköznapi kínzását, és tervezi a szomszéd államok lerohanását. Erről azonban Testveer novícius, a hatalmi ranglétra legalján kullogó kissé elhízott, ám kiváló memóriával bíró papnövendék semmit sem tud. Ő csak dinnyét kapálgat a kolostorkertben, amikor meghallja a hangot. Egy teknős beszél hozzá, aki nem kevesebbet állít, mint azt, hogy ő maga a nagy isten Om. Másnap pedig Testveer már indulhat is, hogy teljesítsen egy speciális küldetést Vorbis személyi segédjeként.
A sajátos humorral megírt könyv legfőbb kincsei a szokatlan hasonlatok, és az a mód, ahogyan az író az isten-kérdéshez közelít. Vagy egy tucat megközelítéssel találkozhatunk. Van benne diktatúra és demokrácia, akadnak a szereplők közt szkeptikusok, sztoikusok, politeisták és monoteisták, etikusok és etikátlanok, és mindenki kiválaszthatja a maga kedvencét. Mint egy hatalmas nyalókabolt. Vagy na jó, talán mégsem egészen olyan. De hasonlít. A saját kedvencem Fri'it nézőpontja: "Miben hittem mindig? Hogy alapjában véve, nagyjából, ha az ember tisztességesen élt, nem aszerint , amit a papok mondtak, hanem aszerint, ami helyesnek és becsületesnek tűnt odabenn, akkor a végén, többé-kevésbé a dolog jól fog végződni."
További könyvek ettől a szerzőtől: