Aznap, amikor egy mozis délutánon besétáltam a könyvesboltba, és az idegen nyelvű irodalom részlegen találtam magam nem csak Maeve Binchy egyetlen, hanem mindjárt két könyvét is kiválasztottam. Míg az Üvegtó borítója hívogatóan napfényszínű volt, addig ez a másik a kékeszöld árnyalatával ugyancsak megfogott. És bár a mondás úgy tartja "Don't judge the book by its cover" a szabályt megszegve engedtem a kísértésnek. Ez a könyv tehát az írónő második esélye volt, amit viszont csak most, egy fél év elteltével kapott meg tőlem.
Maga a történet egy tragikus balesettel kezdődik, ami négy vadidegent hoz össze egy kis görög faluban, Aghia Annában. A négy idegen - Elsa, a feltűnően csinos német tévébemondó; Fiona, az ír ápolónő; David, egy gazdag angol zsidó család egyedüli örököse; és Thomas az elvált amerikai apuka - mind Andreas tavernájába térnek be. Bár mindannyian a régi életük elől menekülnek, a kigyulladó turistahajó látványa rádöbbenti őket halandóságukra, és Andreas tanácsára mindannyian hazatelefonálnak.
A hívások eltérő fogadtatásra találnak. Elsa egy virágzó karriert adott fel, mert ki akart szállni egy rossz viszonyból, és eszébe sincs visszatérni, hogy újra kezdje. Fiona családja aggódik a lányért, de továbbra sem értik a lány Shane iránti vonzalmát és mivel a fiút látni se akarják, ezért Fiona sem igyekszik haza. Davidre otthon jól menő üzlet, nagy elvárások, egy túlbuzgó apa és unalmas partik sora vár, így aztán neki sem sietős. Thomasnak mindennél jobban hiányzik ugyan a kisfia, de gondolni se bír az új pasasra, aki beköltözött a régi otthonába a volt felesége mellé. Négy idegen, mégis ugyan az a cél: menekülni a problémák elől.
Az Eső és csillagok éjszakája egy történet arról, hogy ahány ember, annyiféle megoldás születhet egy-egy gondra, de a menekülés sosem a megoldás része, hanem a problémáé. A megbánás sem old meg semmit. Ahogy azt Vonni, egy már-már helybélinek számító asszony és mindannyiuk idegenvezetője megfogalmazza "...what a waste of time regret is, it must be the most useless emotion of all time." Amit tenni kell, az az, hogy az ember kézbe veszi a dolgokat épp úgy, ahogy a szereplők is teszik végül.
Annak ellenére, hogy a könyv mondanivalója nagyon is aktuális és emberi, azt kell mondjam, továbbra sem találtam meg valamit Maeve Binchy regényeiben. Talán az a bajom, hogy a szereplők túl hétköznapiak? Fogalmam sincs. Az biztos, hogy az egyetlen ami előre hajtott amikor olvastam, az nem igazán a történet, mint inkább a puszta kíváncsiság volt. Elképzelhető, hogy ha kicsivel korábban, mondjuk úgy 16 évesen kerül a kezembe, jobban élveztem volna. Mostanra a tanulságokat magamtól is levontam, így aztán nem maradt mondandó, amit az írónő az újdonság erejével átadhatott volna. Összességében nem egy rossz könyv ez, mégsem tartom valószínűnek, hogy a jövőben ennél a kettőnél több kötet kerül majd fel ide:
"Hét év telt el azóta, hogy Frank Temple megtudta az apjáról, egy rendőrbíróról, hogy titokban bérgyilkosként dolgozott, és kettős életének öngyilkossággal vetett véget, hogy elkerülje a börtönt. Amikor Frank meghallja, hogy Devin Matteson, aki belerángatta az apját a gyilkos játékba, visszatér a régi találkozóhelyre, elhatározza, hogy kiegyenlíti a számlát."
A fenti fülszöveg alapján ez akár egy kivételesen izgalmas, sodró lendületű krimi is lehetne. De ezt a látszatot csak az első tíz oldalon sikerül fenntartani. Attól kezdve sajnos csupa bevett fordulat, lásd sanyarú gyerekkor, erkölcsi dilemma, csinos nő és háborús veterán ez a könyv. Ráadásul a cím köszönőviszonyban sincs a sztorival.
A fent említett Frank Temple egy Tomahawk nevű kisváros felé tart. Annak közelében meglát egy floridai rendszámú autót, és mivel azt hiszi, hogy rábukkant a célpontra, rommá töri a kocsi hátulját. De kiderül, hogy nem Devin, hanem egy vén jampi vezette a Lexust. A jampi kiszáll, majd gyanúsan elkerüli, hogy kihívják a rendőrséget, végül kápében állja a cechet.
Az autókat egy műhelybe vontatják, aminek egy nő a tulaja. A talpig emancipált manager-csajt Norának hívják, és hamarosan felbukkan valaki, aki meg akarja ölni. Frank menti meg. Egy elhagyatott tóparti faházba viszi, de nem fekszenek le, mert az írónak időközben eszébe jut, hogy az más műfaj. Inkább bevesz a képbe egy veterán vietnámi katonát - aki természetesen Frank apjának bajtársa -, valamint egy lelkiismeret furdalástól gyötört FBI ügynököt, aki segíteni akar Franknek.
Végül előkerül a vágyva vágyott célpont, Devin Matteson is, de három golyóval a testében, és igen ramaty állapotban. Ez tönkre vágja a bosszúról szövögetett elképzeléseket. Viszont Matteson gorillái megkavarják a történetet, ami így annyi sablont vonultat fel, amennyi elég volna egy csapat Miami helyszínelőkre kiéhezett sorozatfüggő teljes napi adagjának fedezésére. Összességében elmondhatom, hogy ez így egy nem túl rossz, csak épp átlagosan banális írás. Sokkal jobb is lehetett volna, ha az író megmarad az alapötletnél.
A Halál kiskertjében üldögélt, és a kaszáját élezte. Az már olyan éles volt, hogy még a kósza szellőket is egyetlen mozdulattal két meglepett fuvallatra vágta szét, bár a kósza szellők nem voltak különösebben gyakoriak a Halál csöndes kertjében. A kert egy védett fennsíkon terült el, amely a korongvilág komplex dimenzióira nézett, s mögötte az Örökkévalóság hideg, zord, néma és elképesztően magas hegyei emelkedtek.
Ide állt be inasnak Mort, a családja számára égetően kínos fiatalember. (Nem mintha a legkisebbik fiú nem lett volna segítőkész, ám az a meghatározhatatlan, lelkes segítőkészség jellemezte, amit a felnőtt férfiak hamar megtanulnak rettegni. Volt valami ragályos, esetleg az sem kizárt, hogy végzetes benne.)
A kötelességtudó Halál bevezeti inasát a halálkodás művészetébe, aztán nyugdíjba vonul hogy kipróbálja azt, amit mindig is szeretett volna. Pecázni, kismacskát simogatni és krumplit sütni. Inasa viszont okoz némi bonyodalmat a valóság szövedékében, ami különben is hajlamos a csomósodása. Így aztán nem hal meg egy tőrbecsalt királykisasszony, visszatér holtaiból egy kétezer éves varázsló, de legalább a halál lánya jól mulat.
További könyvek ettől a szerzőtől:
A korongvilág lapos, és négy óriási elefánt hátán nyugszik, amelyek Nagy A'Tuin, a csillagteknőc hátán ácsorognak, és amit az űrbe szakadatlanul alázubogó vízesés, a Peremcsobaj övez. Ennek a világak a közvélekedés szerint legocsmányabb városa Ankh-Morpork. Mindazonáltal ocsmánysága eltörpül amellett a tényező mellett, hogy már a könyv nyolcadik oldalán lángra kap, és abba se hagyja az égést egészen a hatvan kilencedik oldalig. Amíg viszont lángokban áll, mi kényelmesen megismerhetjük a lángolás okozóját, egy Kétvirág nevű kisembert.
Kétvirág négy szemmel és egy tudákos körtefa ládával, valamint arannyal bőven megrakva turistaként érkezik az akkor még megszokott bűzösen ocsmány formáját mutató városba. A Törött Dob fogadóban száll meg, ahol hamarosan megismerkedik Rincewinddel, a varázslóval, akit felfogad idegenvezetőnek. A Láthatatlan Egyetem egykori növendéke balszerencséje folytán egyetlen varázslatot tudott csak megtanulni - az viszont olyan szörnyű, hogy sose meri kimondani. Így aztán a kapóra jön neki a munka, amiben pogány trob nyelvtudását is kamatoztatni tudja. Együtt aztán megkötik az első biz-tos-ir-tási-kösz-vényt a fogadóssal, ami végeredményben egyfajta fogadás arra vonatkozóan, hogy a fogadó nem gyullad fel...
Mialatt a távoli oktarin fényben (ami tudvalévőleg a nyolcadik szín, a mágia színe és a képzelet festéke) Ankh-Morpork szépen elhamvad, az Istenek tovább kockáznak. Ez a játszma hőseinket a lélekfaló Bel-Shamharoth hétpluszegy szögletű várába, majd a sárkányok Wyrmbergi birodalmába, végül pedig a Peremcsobajhoz juttatja. Ezenközben folyamatosan többször is kicsúsznak a Halál markából. "A halál, bár szeme persze nem volt, hosszan figyelte a távolban eltűnő Rincewindet. Noha csontarca képtelen volt bármiféle kifejezést is magára ölteni, valahogy mégis sikerült zordan és komoran utánabámulnia. A Halálnak néha rettentő sok dolga volt, most mégis úgy határozott, hogy ezentúl hobbija is lesz."
További könyvek ettől a szerzőtől:
Laurell K. Hamilton: Fogat fogért (Anita Blake, vámípírvadász 16.)
0 megjegyzés Bejegyezte: Könyvtáros dátum: 14:55
"Sorozatgyilkosokkal ez az első számú alapszabály: ha meg akarnak ölni, tegyék meg, ahol vagy, a nyílt színen, mert ha elvisznek valami elhagyatott helyre, ott csak még nagyobb borzalmakat fognak művelni veled."
Sorozatgyilkosból pedig ebben a könyvben akad egy pár. Ott van mindjárt Otto Jeffries. Az Olafként is ismert rendőrbíró korábban Anita Blake-kel közösen vájta ki a szívét egy vámpírnak. Az eset különösen mély benyomást tett mindkettejükre. Az elfajzott szerelemre lobbant Olaf azóta megszállottan udvarol, már amennyiben a vértől iszamos sebek felett Anitára vetett kéjes pillantásokat udvarlásnak lehet minősíteni. Mégsem ő az egyetlen, de még csak dobogós helyezett sem a problémák sorában.
A legfőbb gonosz ezúttal Vittorio, a Napnak Atyja. A különösen erős vámpír Las Vegasból kézbesít meghívót Anitának a helyi vámpírhóhér levágott fejének a képében. A szívélyes invitálás eléri célját, és Blake nyomozó ( nekromanta, likantróp, lupa, kis királynő, etc) sátrat bont St.Luisban, hogy a bűn városába repülve eleget tegyen a meghívásnak. A vámpírirtásba ezúttal a helyi kommandósok osztaga, valamint Ted Forester és Bernardo segít be.
A sorozat tagjai:
- 1993 Guilty Pleasures (2003 Bűnös Vágyak)
- 1994 The Laughing Corpse ( 2003 A Nevető Holttest)
- 1995 Circus of the Damned (2004 A Kárhozottak Cirkusza)
- 1996 The Lunatic Cafe (2004 Telihold Kávézó)
- 1996 Bloody Bones (2004 Véres Csontok)
- 1997 The Killing Dance (2005 Gyilkos Tánc)
- 1998 Burnt Offerings (2005 Égő Áldozatok)
- 1998 Blue Moon (2005 Sápadt Hold)
- 1999 A lány akit elbűvölt a halál
- 2000 Obsidian Butterfly (2006 Obszidián Pillangó)
- 2001 Narcissus in Chains (2006 Leláncolt Nárcisszusz I-II.)
- 2003 Cerulean Sins (2007 Égkék Bűnök)
- 2004 Incubus Dreams (2007 Lidérces Álmok I-II.)
- 2006 Micah (kiadatlan)
- 2006 Danse Macabre (2008 Haláltánc)
- 2007 The Harlequin (2009 A Harlekin)
- 2008 Blood Noir ( 2010 Fekete Vér)
- 2009 Skin Trade (2011 Fogat fogért)
Omniában, vagyis Om isten birodalmában hatalmas templomok merednek az égnek, és számos inkvizítor ügyel a lankadatlan hitbuzgalom fenntartására. Mindannyian a nagy próféta eljövetelére várnak. Sokan már azt is tudni vélik, hogy az nem lesz más, mint az inkvizítorok félelmetes főnöke, a kegyetlen Vorbis. Ő maga is ebben a tudatban irányítja a nem kellőképpen ájtatos elemek hétköznapi kínzását, és tervezi a szomszéd államok lerohanását. Erről azonban Testveer novícius, a hatalmi ranglétra legalján kullogó kissé elhízott, ám kiváló memóriával bíró papnövendék semmit sem tud. Ő csak dinnyét kapálgat a kolostorkertben, amikor meghallja a hangot. Egy teknős beszél hozzá, aki nem kevesebbet állít, mint azt, hogy ő maga a nagy isten Om. Másnap pedig Testveer már indulhat is, hogy teljesítsen egy speciális küldetést Vorbis személyi segédjeként.
A sajátos humorral megírt könyv legfőbb kincsei a szokatlan hasonlatok, és az a mód, ahogyan az író az isten-kérdéshez közelít. Vagy egy tucat megközelítéssel találkozhatunk. Van benne diktatúra és demokrácia, akadnak a szereplők közt szkeptikusok, sztoikusok, politeisták és monoteisták, etikusok és etikátlanok, és mindenki kiválaszthatja a maga kedvencét. Mint egy hatalmas nyalókabolt. Vagy na jó, talán mégsem egészen olyan. De hasonlít. A saját kedvencem Fri'it nézőpontja: "Miben hittem mindig? Hogy alapjában véve, nagyjából, ha az ember tisztességesen élt, nem aszerint , amit a papok mondtak, hanem aszerint, ami helyesnek és becsületesnek tűnt odabenn, akkor a végén, többé-kevésbé a dolog jól fog végződni."
További könyvek ettől a szerzőtől:
Sue Townsend: The secret diary of Adrian Mole aged 13 3/4
0 megjegyzés Bejegyezte: Könyvtáros dátum: 13:26
Adrian Mole, a tizenhárom és háromnegyed éves kamasz élete nem virágoskert begóniákkal. Először is elborítják a pattanások. A suliban Barry Kent folyton elszedi a pénzét. Nincs bringája, ellenben a haverja a legjobb cangával jár, ami csak létezik. Mindezek tetejébe anyja és a szomszéd, Mr. Lucas "érdekes kapcsolatba" kerülnek, mialatt apja munkanélküli lesz. Ilyen körülmények között minden nap tartogat valami újat. Sue Townsend ritka humorral és lényeglátással mutatja be egy kamaszfiú felnőtté válását.
Május 15 Péntek
"Nagyi váratlanul betoppant. Összekucorodva talált minket az új kemping-főző körül, hideg babot kajálva. Kiborult, és rábeszélt minket, hogy költözzünk hozzá."
Május 18 Hétfő
"Nagyi nem beszél apámmal, mert az eltört egy 51 éves tejes kancsót"
Május 19 Kedd
"Apám bajban van, mert kimaradt múlt éjjel. Őszintén! Annyi idős mint a tejes kancsó, szóval tutira akkor jöhet haza, amikor akar!"
Az elsőként 1982-ben megjelent könyvből a BBC még ugyanebben az évben rádiójátékot készített. E mellett több adaptációja is készült a könyvnek, például tv-sorozat, amit itthon is játszottak. Sue Townsend később több folytatást is írt. A Mole-sorozat tagjai:
- A 13 és ¾ éves Adrian Mole titkos naplója (The Secret Diary of Adrian Mole, Aged 13¾) (1982)
- Adrian Mole újabb kínszenvedései (The Growing Pains of Adrian Mole) (1985)
- Adrian Mole és a kis kétéltűek (The True Confessions of Adrian Albert Mole) (1989)
- A 23 és ¾ éves Adrian Mole küzdelmei (Adrian Mole: The Wilderness Years) (1993)
- Adrian Mole és napi hat cappuccino (Adrian Mole: The Cappuccino Years) (1999)
- Adrian Mole és a tömegpusztító fegyverek (Adrian Mole and the Weapons of Mass Destruction) (2004)
- The Lost Diaries of Adrian Mole, 1999-2001 (2008)
- Adrian Mole: The Prostrate Years (2009)