Az Agave kiadó tudja, mi kell nekünk nőknek. A Mery Gentry sorozat fő jellemzője - azon túl persze, hogy fantasy - az, hogy szó szerint pornóregény. Közel száz oldalnyi történést össze lehet foglalni a következőképpen: dugás, dugás, kufirc, meg egy kis szex. Aki viszont tisztában van ezzel, az nem bánja meg a néhány szabad órát, amit rá áldoz. Afrodiziákumnak sem utolsó, miután mi hajlamosak vagyunk egyszerűen megfeledkezni a vágyainkról. Ha valami, hát akkor ez emlékeztet a férfiak jelentőségére, és a barátok, férjek, alkalmi szeretők hálásak lehetnek Hamiltonnak. A stílusérték előnyére válik, hogy a leírások szókimondóak, és bár a vázolt helyzetek nem nélkülözik a fantáziát, érezhető, hogy az író saját valós tapasztalatból merít. De természetesen közben megkapjuk a feloldozást is, hiszen erre a sok szexre mindössze csak azért van szükség, mert Meridith NicEssus hercegnő utódot kell, hogy nemzzen, különben szörnyű unokatestvére, Cel herceg kerül a trónra. Hát nem furcsa, hogy a nők többsége csak akkor ismeri el a töménytelen szexet bocsánatosnak, ha arra a gyerek érdekében van szükség? Ez azért kissé elgondolkoztató... Lehetnénk liberálisabbak!
Jeferry Deaver számos bestseller szerzője, legismertebb karaktere Lyncoln Rhyme, egy baleset folytán tolószékhez kötött zseniális nyomozó. A The Broken Window egy újabb rész az ő nyomozásaiból, ugyanakkor azok számára is élvezhető ez a könyv, akiknek ez az első találkozása az íróval és főhősével. Deaver könyvei abban különböznek más detektívregénytől, hogy hihetetlen mennyiségű plusz információt és részletet adnak az egyébként is csavaros történethez, így aztán ha mégis kitaláljuk, ki a gyilkos, büszkeség önti el a szívünket. Ebben a részben Lyncoln Rhyme és barátnője, Amelia Sachs egy hatalmas adatbányász cégnél, az SSD-nél folytat nyomozást. Azt a gyilkost keresik, aki miatt Rhyme unokatestvére ártatlanul került börtönbe, gyilkosság vádjával. A közel 600 oldalas könyv hangyányit paranoid, mire a végére érsz olyan érzésed támad, hogy valaki valahol mindig figyel. És bár hazánkban messze nincsenek olyan alaposan felépített és összekapcsolt adatbázisok, amilyeneket a könyv említ az USA-ban, azért a végén még mi Európaiak se vonjuk kétségbe a Big Brother- effektust.
Személyesen nekem két kedvenc mondásom volt ebben a kötetben. Az egyik egy rendőrjárőr szájából hangzik el: "I've gotta say, when you think somebody's watching you, you see somebody watching you". Meg kell mondanom, ha azt hiszed, hogy valaki figyel téged, találni fogsz valakit, aki figyel. Vagyis ha igaznak hiszel valamit, akkor is találsz rá bizonyítékot, ha nem igaz. A másik gondolat pedig helyszínelés közben fordul meg Amelia fejében, amikor a temetőben mozgást észlel a háta mögött: "Forget the dead bodies, they're not going to hurt you. Worry about the ones made'em dead." Vagyis feledkezz el a holttestekről, nem ők fognak bántani téged. Aggódj azok miatt, akik kicsinálták őket. Meg kell mondjam, nagy igazság.
Nicolas Sparksnak sajnos megvan az a rossz szokása, hogy nem remélhetünk tőle Happy Endet. Ez a könyv sem kivétel. Viszont mindazoknak, akik szeretik a megható történeteket, a főiskolás lány és a katona szerelmi története emlékezetes olvasmány lesz. A párbeszédek valósághűek a jellemek pedig jól kidolgozottak a könyvben, amitől egyszer csak azon kaptam magam, hogy folyton bólogatok. Egyszerűen könnyű egyetérteni a szereplők viselkedésével, és ez kellemesen hozzájárul a hangulathoz. Kifejezetten tetszett például az a rész, ahol Sparks a főhősünk tetkóit és kinézetét írja le. Kár, hogy a tetkók a filmből kimaradtak, pedig a többi férfi meglehetősen tart John-tól ezek miatt. Savannah mégis kezdettől fogva tudja, hogy ez pusztán a látszat. Aztán ott van még az Asperger-szindrómás szál is: John apja és Savannah egyik barátja egyaránt az autizmusnak ebben a formájában él. Ez egy újabb részlet ami hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a könyv által jobban megértsük a körülöttünk lévő világot. Az egyetlen kis apróság, amit az olvasás közben mégis nehezemre esett elhinni az az a tény volt, hogy az eredeti történet szerint John egyáltalán nem fekszik le senkivel a lányon kívül. Valljuk be, ennyi év távollét esetében ez egy kissé hihetetlen... Na de végeredményben ez egy romantikus sztori, hogy is hódíthatná meg a millió női olvasót, ha valahol szívünk mélyén nem hinnénk benne, hogy a valóságban létezhetnek ilyen férfiak?
Íme a könyvből készül filmadaptáció trailere:
Csakis Laurell K. Hamilton miatt vettem meg ezt a könyvet, akitől az Anita Blake sztorikat kifejezetten kedvelem, és a beharangozóban az állt, hogy az elbeszélés eseményei a Sápadt hold és az Obszidián pillangó című könyvek időszakai között történnek. Csakhogy pont mire kezdenek belendülni az események, vége is a történetnek. Azt hiszem nem tévedek nagyot ha azt mondom, az írónak volt pár maradék sora egy kéziratból (tán a szerkesztője húzta ki, vagy neki nem tetszett) és sebaj, jön a karácsony, mindegy mi az, megveszik felkiáltással az írást bedobták a "nagy közösbe".
Nagy közös alatt a Karó c. novelláskötetet kell érteni, amibe Charlaine Harristől sikerült még egy Sookie (True Blood) történetet beszerezni, aztán a maradék helyet megkapta Angela Knight, Vickie Taylor és MaryJanice Davidson, hogy töltsék ki valamivel. A Berkley Publishing Group-nak volt bőr a képén mindezt kiadni, az Ulpiusnak pedig 3499.-ért forgalmazni. Habár Hamilton stílusát nagyon bírom, az biztos, hogy ennyit nem ért meg a dolog. Csak hogy tudjátok, miről beszélek, az ugyanebben a könyvben megjelent Angela Knight novellát például a negyedik oldalon adtam fel, amikor a következő mondatot olvastam tőle a szexel összefüggésben: "Dominic megmutatta Caroline-nak, hogyan kell mágikus kaput nyitni Avalonba. A lány azt hitte, meghalt, és a pomponlányok mennyországába jutott." Vajon hogy hangzana, ha holnap odaállnék a férjem elé: drágám, nyissunk már egy kaput Avalonba? Ó, te jó ég, el se hiszem hogy ekkora marhaság nyomtatásban megjelenhetett!
Na de ez csak a jéghegy csúcsa. Alkalmam volt tapasztani azt is, ahogy MaryJanice Davidson úgy beszélteti a vámpírjait, mint akik a középkorban élnek, miközben a vámpírkirály neve nemes egyszerűséggel csak Szarrágó. Mielőtt elkezdi írni a könyvet, nem ártott volna eldönteni, milyenek azok a szerencsétlen vérszívók. Erkölcsi magaslaton álló trubadúrok, vagy 21. századi kocsmatöltelékek. Brr. Az hiszem, legjobb lesz ha ezt a könyvet elsüllyesztem valamelyik félreeső polc leghátsó zugában, hogy többet meg se találjam. Magasan vezeti a csalódás listámat.
Az Anita Blake sorozat egyébként tisztességes tagjai:
- 1993 Guilty Pleasures (2003 Bűnös Vágyak)
- 1994 The Laughing Corpse ( 2003 A Nevető Holttest)
- 1995 Circus of the Damned (2004 A Kárhozottak Cirkusza)
- 1996 The Lunatic Cafe (2004 Telihold Kávézó)
- 1996 Bloody Bones (2004 Véres Csontok)
- 1997 The Killing Dance (2005 Gyilkos Tánc)
- 1998 Burnt Offerings (2005 Égő Áldozatok)
- 1998 Blue Moon (2005 Sápadt Hold)
- 1999 A lány akit elbűvölt a halál
- 2000 Obsidian Butterfly (2006 Obszidián Pillangó)
- 2001 Narcissus in Chains (2006 Leláncolt Nárcisszusz I-II.)
- 2003 Cerulean Sins (2007 Égkék Bűnök)
- 2004 Incubus Dreams (2007 Lidérces Álmok I-II.)
- 2006 Micah (kiadatlan)
- 2006 Danse Macabre (2008 Haláltánc)
- 2007 The Harlequin (2009 A Harlekin)
- 2008 Blood Noir ( 2010 Fekete Vér)
- 2009 Skin Trade (2011 Fogat fogért)