Nicolas Sparksnak sajnos megvan az a rossz szokása, hogy nem remélhetünk tőle Happy Endet. Ez a könyv sem kivétel. Viszont mindazoknak, akik szeretik a megható történeteket, a főiskolás lány és a katona szerelmi története emlékezetes olvasmány lesz. A párbeszédek valósághűek a jellemek pedig jól kidolgozottak a könyvben, amitől egyszer csak azon kaptam magam, hogy folyton bólogatok. Egyszerűen könnyű egyetérteni a szereplők viselkedésével, és ez kellemesen hozzájárul a hangulathoz. Kifejezetten tetszett például az a rész, ahol Sparks a főhősünk tetkóit és kinézetét írja le. Kár, hogy a tetkók a filmből kimaradtak, pedig a többi férfi meglehetősen tart John-tól ezek miatt. Savannah mégis kezdettől fogva tudja, hogy ez pusztán a látszat. Aztán ott van még az Asperger-szindrómás szál is: John apja és Savannah egyik barátja egyaránt az autizmusnak ebben a formájában él. Ez egy újabb részlet ami hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a könyv által jobban megértsük a körülöttünk lévő világot. Az egyetlen kis apróság, amit az olvasás közben mégis nehezemre esett elhinni az az a tény volt, hogy az eredeti történet szerint John egyáltalán nem fekszik le senkivel a lányon kívül. Valljuk be, ennyi év távollét esetében ez egy kissé hihetetlen... Na de végeredményben ez egy romantikus sztori, hogy is hódíthatná meg a millió női olvasót, ha valahol szívünk mélyén nem hinnénk benne, hogy a valóságban létezhetnek ilyen férfiak?
Íme a könyvből készül filmadaptáció trailere:
Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése