Könyvtáros

A Rémálmok és lidércek (Nightmares & Dreamscapes) Stephen King harmadik, 1993-ban megjelent novelláskötete. Mindenféle korai írásai jelentek meg benne. Ezeket még azelőtt írta, hogy a neve bekerült volna a köztudatba. A hetvenes években ugyanis tanítás mellett különböző férfimagazinokba írt történteket. Az ötödik negyed című novelláját például, ami szintén része lett ennek a válogatásnak, korábban '73-ban már kiadták, csak akkor az emberek még nem ismerték fel a John Swithen álnéven publikáló íróban a tehetséget. Megjegyzem, Richard Bachman álnéven is csak akkor vált sikeressé, miután egy könyvkereskedő kiderítette, hogy Bachman és King voltaképpen ugyanaz a személy. Szóval a soknevű King roppant termékeny író. Ebben a kötetben is 24 novellája jelent meg. Személy szerint engem a Maple street-i ház egyszerűsége fogott meg a legjobban. "Minden amerikai fiú tudja, hogy ha egy visszafelé járó óra kijelzője végül is csupa nullát mutat, két dolog történhet: vagy felrobban valami, vagy felszáll egy űrhajó." A Bradbury gyerekek ezzel a felszállással meg is oldották a mostohaapjuk által jelentett gondot. Ki ne kívánta volna már életében, hogy a problémái szimplán csak elrepüljenek? Ha a saját házamról lenne szó, én például minden bizonnyal egy egész party-ra való embert össze tudnék zsúfolni benne a kilövés előtt...

A Kétbalkezes istennő egy fordulatos, mulatságos, sablonmentes történet Sophie Kinsella tollából, akit ezennel hivatalosan is felvettem a kedvenc íróim csapatába. A cím alapján először egy újabb természetfeletti-sztorira asszociáltam, mint amilyen a Twenties Girl volt, de ez jobb annál. A két hősnőben ugyan van pár közös vonás, pl. mindketten modern, emancipált, a sikerért keményen dolgozó csajszik, de míg Lara Lington bizonytalan a munkában és magánéletben egyaránt, addig Samantha Sweeting éppen olyan, amilyen minden nő lenni szeretne: okos, magabiztos, elegáns és határozott. Jogászként élete célja, hogy partnerré avanzsáljon a Carter Spink ügyvédi irodánál, de amikor ez a terv látszólag füstbe megy, nem egyszerűen munkát vált a protekciója révén, hanem képes megküzdeni egy házvezetőnői posztért. "Érzem, amint felemeli a fejét a bennem gyökerező sokat akarás, beleszimatol a levegőbe, felgyűri az inge ujját, és beleköp a tenyerébe." A házimunkát soha sem végzett Samantha addig hord össze hetet-havat, míg végül eléri a célját, és miután felveszik, hirtelen mosni, főzni, vasalni, varrni, takarítani kényszerül. Eleinte egy két lábon járó katasztrófa. De szerencsére Nathaniel, a jóképű kertész felfigyel rá, és a gondjaiba veszi. Bemutatja őt Irisnek, az anyukájának, akitől mindenféle házimunkát megtanulhat, és profi szakács válik belőle. "Ha valamit megtanultam a történtekből, az éppen az, hogy az 'élet legnagyobb tévedése' humbug. Nem olyan könnyű tönkretenni az életünket. Az élet roppant rugalmas és ellenálló." Mert ahogy a két nő közösen süt-főz, dagaszt és keleszt, Samantha érzi, hogy bár űzött vadként menekült a világ elől, Ebury Alsóban megtalálta önmagát. Kivirul, újra vannak hétvégéi, szabadideje, és naná, hogy Nathaniellel is egymásba szeretnek. Csakhogy amikor már úgy tűnne, minden rendben lesz, a semmiből újra felbukkan a Carter Spinks minden hájjal megkent ügyvédgárdája, Samanthát pedig majdnem visszarántja a gépszíj. Szerencsére az utolsó pillanatban megjön az esze, és habár a befejezés egy kicsit talán túl rózsásra sikerült az én ízlésemhez képest, a tanulság eltéveszthetetlen. "Huszonkilenc éves vagyok. Bárhová elmehetek. Bármit megtehetek. És bármit kihozhatok magamból."

Sophie Kinsella korábban pénzügyi újságíró volt, de ezer szerencsénkre felhagyott vele, és az unalmas pénzügyi trendeket a sokkal izgalmasabb csajos történetírásra cserélte. Azok kedvéért mondom, akik korábban épp úgy nem hallottak róla, mint én, hogy az első nagy sikere az Egy boltkóros naplója volt, amiből még igazi Hollywoodi film is készült. De ez mondjuk önmagában még nem győzött volna meg az ő nagyszerűségéről, ha nem olvasom el egy szusszra a Huszas lányt. (Zárójelben jegyzem meg, ez csak munkacím, mivel a hivatalos magyar megjelenésre még várni kell.) Mint mondjak, egyszerűen lenyűgöző, hogy lehet egy sztori egyszerre ennyire kínos, és mégis oltári vicces minden egyes oldalon. Annyit kuncogtam a különféle járműveken, hogy már nyilván minden pilóta messziről felismer. Apropó, magyarul hogy mondják szépen azt, hogy a nagymamád lánytestvére? Mivelhogy az alaptörténet szerint Lara Lington - az átmenetileg fiúja által elhanyagolt és fejvadászatban utazó csajszi -, miután részt vesz a 105 éves Sadie temetésén, egyszer csak annak dühösen sikítozó, ámde visszafiatalodott szellemváltozatával találja szemben magát. A nagy-nagynéni az 1920-as években volt fiatal (erre utal különben a könyv címe is) és eltökélten követeli a nyakláncát, amit egész életében viselt, ámde a temetés előtt lába kelt. Lara megpróbálja felkutatni, eközben azonban a saját problémáival is meg kell birkóznia, úgy mint hervatag önbecsülés, makacs ragaszkodás az expasihoz, és átmeneti vakság az Igazi iránt. Amint ezeken túljut, fény derül a nyakék rejtélyére is. De hogy miként azt nem akarnám most leírni, részint mert már így is tutira akad számos könyvajánlós blog, amelyik lelőtte a poént, részint meg mert ha még nem botlottál bele ezekbe, akkor ne is akard tudni a poént. Egyszerűen csak láss neki az olvasásnak, és élvezd ahogy a váratlan fordulatok lenyűgöznek, mert ez egy szuper jó sztori! A leghasznosabb tanácsa pedig a következő:
"Darling, when things go wrong in life, you lift your chin, put on a ravishing smile, mix yourself a little cocktail..."

Lee Child (igazi nevén Jim Grant) 2007-ben írta ezt a könyvét, ami tudtommal magyarul ugyan nem jelent meg, de azért ne sajnáljuk túlságosan, mert sok más Lee Child könyv viszont elérhető a könyvesboltokban. Közös jellemzőjük, hogy mindegyiknek Jack Reacher egykori katonai rendész a főhőse. Reacher igazi magányos farkas. Az 50 éves nagydarab fickó telefon, e-mail és jogosítvány nélküli életet él egyik amerikai városból a másikba vándorolva, egy szál fogkefével. A ruhát mindig újonnan vásárolja, vasalás gyanánt néha rájuk fekszik, mosásra pedig nem költ, inkább kidobja a használt holmit.

A társadalomtól ilyen módon önként kivonulva afféle hobóként mégis folyton utoléri a zűr, és persze a különféle nők, akiket rendre meg is dönt. Mentségére szóljon, hogy egy kötetben egyszerre mindig csak egyet. A lelkizés nem az erőssége, amiből kifolyólag Childnak nem kell időt és energiát pocsékolni arra, hogy túlságosan bemutassa a könyvében felbukkanó karaktereket. Azok inkább csak bábok az írói harcmezőn - van magasságuk, hajszínük, súlyuk, koruk, a nőknek jó mellük- de nem kerülnek közel az olvasóhoz. Feláldozhatóak, amint azt Reacher négy régi katonatársa is bizonyítja, akik már a kötet első lapjain elhullanak.

A tény persze bosszúra sarkallja a főhősünket, de kivételesen nem egyedül, hanem a régi osztaggal együtt kutatja fel és küldi másvilágra a haverjai gyilkosát 145 oldalon át. A helyszín ezúttal Los Angeles, Las Vegas, meg némi Hollywood. A sztoriban kevés a párbeszéd, ebből kifolyólag a poén is, inkább száraz akció leírások adják a gerincet. Mindezek ellenére összességében nem nevezném ezt egy rossz könyvnek. Igaz, jobb is akadt már Lee Child-tól.


A sorozat tagjai:

• 1999 Elvarázsolt dollárok (1997 Killing Floor)
• 1999 Ne add fel könnyen (1998 Die Trying)
• 2001 A pók hálójában (1999 Tripwire)
• 2002 A titokzatos látogató (2000 Running Blind /UK: The Visitor)
• 2003 Lángoló sivatag (2001 Echo Burning)
• 2004 Hiba nélkül (2002 Without Fail)
• 2006 Kétélű fegyver (2003 Persuader)
• 2005 Eltűnt ellenség (2004 The Enemy)
• 2006 Csak egy lövés (2005 One Shot)
• 2007 Rögös út (2006 The Hard way)
• 2007 Bad Luck and Trouble
• 2008 Nincs mit veszítened (2008 Nothing to Lose)
• 2009 Elveszett holnap (2009 Gone Tomorrow)
• 2010 61 óra (2010 61 hour)

"Mindent romba döntöttünk, és letaroltuk mindenkit, aki elénk került: katonákat, férfiakat, nőket, gyerekeket és állatokat."

Ez a könyv a 2. világháborút megjárt német oldalon harcoló katona története (nevezzük őt Sven Hasselnek, bár ez csak írói álnév), aki először ebben a könyvben osztja meg a világgal háborús tapasztalatait. Megtudhatjuk, miként kerül a kényszermunkatáborból a német büntetőezredhez, ahol aztán megismeri Willi Beiert, alias Papát a 35 éves berlini asztalost, akit otthon két gyerek vár. Josef Portát, a fenegyereket, akiről így írt: mind az istent, mind az ördögöt kiverte a hideg veríték a gondolatra, hogy egy napon majd kezdeniük kell vele valamit. Picit, aki Stabsgefreiter volt, igazi nevén Gustav Eicken. Háromszor volt koncentrációs táborban, de egyszer se politika, hanem tisztességes bűnözés miatt. Hans Beuert, akit még 41 előtt halálra ítéltek a hadsereg moráljának veszélyeztetése miatt. És másokat, mint Vakarcs, Hugo Stege, Hinka őrnagy, Von Barring, vagy a vadbarom Meier századparancsnok.

A történet az 1939-1942 közötti időszakot öleli fel a közkatonák nézőpontjából,akik pokolba kívánják a politikát és az összes fejest. "Sok embert ismerek, akik otthonról úgy indultak el, mint a legfelsőbb faj fiai, de az orosz néppel való találkozás során lassan kigyógyultak ebből a betegségből, mert rá kellett jönniük, hogy az “ellenség” nem az ő ellenségük, és távolról sem alsóbbrendű nálunk" - írja Hassel, aki a háború és az SS gyűlöletét tanítja. Már csak ezért is hatásvadász szerintem a későbbi kiadások borítóin a nevében lévő két S betűből Stosstruppot (SS) fabrikálni. A regény nem tündérmese: a bajtársak közül alig marad életben valaki. Pici a Rogyilev melletti erdőben marad, egy bomba leviszi a fejét. Porta késsel felnyitott hassal lép be az öröklétbe. Hugo Stege elveszíti két lábát és szénné ég egy tankban. Vakarcs nyom nélkül eltűnik egy támadás során. De még Papa is hiába reménykedik egy egyszerű, ám végzetes golyóban, mert törött lábakkal, összezúzva végzi egy lőszerraktárat ért támadás közben, miközben Svent sikerült megmentenie. Mindezek ellenére -vagy éppen ezért - történetüket, sorsukat mégis megéri elolvasni.