Könyvtáros

A Kétbalkezes istennő egy fordulatos, mulatságos, sablonmentes történet Sophie Kinsella tollából, akit ezennel hivatalosan is felvettem a kedvenc íróim csapatába. A cím alapján először egy újabb természetfeletti-sztorira asszociáltam, mint amilyen a Twenties Girl volt, de ez jobb annál. A két hősnőben ugyan van pár közös vonás, pl. mindketten modern, emancipált, a sikerért keményen dolgozó csajszik, de míg Lara Lington bizonytalan a munkában és magánéletben egyaránt, addig Samantha Sweeting éppen olyan, amilyen minden nő lenni szeretne: okos, magabiztos, elegáns és határozott. Jogászként élete célja, hogy partnerré avanzsáljon a Carter Spink ügyvédi irodánál, de amikor ez a terv látszólag füstbe megy, nem egyszerűen munkát vált a protekciója révén, hanem képes megküzdeni egy házvezetőnői posztért. "Érzem, amint felemeli a fejét a bennem gyökerező sokat akarás, beleszimatol a levegőbe, felgyűri az inge ujját, és beleköp a tenyerébe." A házimunkát soha sem végzett Samantha addig hord össze hetet-havat, míg végül eléri a célját, és miután felveszik, hirtelen mosni, főzni, vasalni, varrni, takarítani kényszerül. Eleinte egy két lábon járó katasztrófa. De szerencsére Nathaniel, a jóképű kertész felfigyel rá, és a gondjaiba veszi. Bemutatja őt Irisnek, az anyukájának, akitől mindenféle házimunkát megtanulhat, és profi szakács válik belőle. "Ha valamit megtanultam a történtekből, az éppen az, hogy az 'élet legnagyobb tévedése' humbug. Nem olyan könnyű tönkretenni az életünket. Az élet roppant rugalmas és ellenálló." Mert ahogy a két nő közösen süt-főz, dagaszt és keleszt, Samantha érzi, hogy bár űzött vadként menekült a világ elől, Ebury Alsóban megtalálta önmagát. Kivirul, újra vannak hétvégéi, szabadideje, és naná, hogy Nathaniellel is egymásba szeretnek. Csakhogy amikor már úgy tűnne, minden rendben lesz, a semmiből újra felbukkan a Carter Spinks minden hájjal megkent ügyvédgárdája, Samanthát pedig majdnem visszarántja a gépszíj. Szerencsére az utolsó pillanatban megjön az esze, és habár a befejezés egy kicsit talán túl rózsásra sikerült az én ízlésemhez képest, a tanulság eltéveszthetetlen. "Huszonkilenc éves vagyok. Bárhová elmehetek. Bármit megtehetek. És bármit kihozhatok magamból."