Az angolul semmitmondóan egyszerűen csak notebook-nak keresztelt könyv egy igazi sírósan-szerelmes könnyekig megható történet. Igen, filmet is csináltak belőle. Igen, nagyon jó adaptáció, sőt. Bizonyos szempontból jobb, mint a könyv, mert többet is elmesél. De attól még mi miért ne olvashatnánk el? Főleg mivel olyan erkölcsi dilemmát dolgoz fel, amivel szinte mindenki legalább egyszer szembe kerül az életben. Kapcsolatainkban megelégedjünk-e a langyos vízzel, vagy kell a lángoló szerelem? Vajon elég-e az, ha akit választunk, egyszerűen csak jó ember? Allie, a gazdag családból származó úrilány is ezen vívódik, amikor eljön az esküvő ideje. Kételyei visszaviszik régi szerelméhez, ahol rátalál a válaszra. "She had convicted herself long ago that passion wasn't necessary to be fulfilled in a relationship, even with a person she intended to marry. Passion would fade in time, and things like companionship and compatibility would take its place. But now, she questioned this basic assumption." - így hangzanak a könyvben az író szavai, amit valahogy a következőképp lehetne visszaadni: A lány már régen meggyőzte magát, hogy a szenvedély nem szükséges egy kapcsolatban, még olyan személy esetében sem, akihez férjhez szándékozik menni. A szenvedély elmúlhat idővel, és bajtársiasság, összeszokás veszi át a helyét. De a lány most mégis megkérdőjelezte ezt az alapelvet.
Ha valakit mégis a film érdekelne jobban, íme egy kis ízelítő.
Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése