Könyvtáros

A "csak úgy kezembe került" könyvek mindig zsákbamacskák. Száz esetből kilencven kilencszer rosszak, de egy esetben kincsre bukkanok. Nos, ez volt az az egy, amiért érdemes válogatás nélkül olvasni. A sztori egy gimnazista lány, Melinda élete. Nyomokban tartalmaz ugyan émelyítő amerikaiságot (pomponlányok, csajbandák, pizsiparti, etc) mégis szimpatikus a gúny és cinizmus humorán át nézve. A komoly mögöttes tartalom teszi élvezhetővé.

Melinda nem beszél, legalábbis a környezetével nem. Gondolatai viszont nagyon is párbeszédesek. Vissza-visszatérnek az egy évvel ezelőtti eseményhez, ami megváltoztatott mindent. Ami miatt most egyedül ül az ebédlőben, a volt barátnői messze elkerülik, a jegyei egyre rosszabbak, a szobája idegen számára, a szülei pedig mindössze hajdanvolt ismerősök. Nem mintha őt mindez érdekelné. Magába fojtja azt, ami történt, mivel úgysem tudja, hogy mondhatná el. Inkább valami távoli megfigyelőjévé válik a saját életének. Lásd: "Jegyek bla-bla-bla, magatartás bla-bla-bla... ezt hallgatom egész este. Figyelem a kitöréseket. Apu vulkán hosszú szunyókálás után ismét aktivitást mutat."

Mr. Freeman Melinda művészet tanára, és jó meglátásai vannak. Tudja, hogy valami nem stimmel, de nem ront ajtóstól a házba. Inkább elejt pár gondolatot, amin töprengeni lehet. "Ha az ember nem fejezi ki magát, fokozatosan meghal. Megdöbbennél, hogy mennyi felnőtt halott már belül - úgy töltik a napjaikat, hogy várják a szívrohamot vagy a rákot, hogy befejezze a munkát." Ha lassan is, de ez a gyógyszer hatni kezd. Ahogy Ivy és David tanácsai is, akik maguk is különcök. A harmadik negyedévre a lány úgy dönt, legfőbb ideje hogy mentális tisztítónapot tartson, és kertészkedésbe, teniszbe, bicajozásba fog. Már épp kifelé jön a gödörből amikor váratlanul megjelenik AZ. A vészhelyzet beszédet igényel. Itt az idő, hogy Melinda megküzdjön néhány démonnal.