"Marvellous isn't the word..." A csodás nem a jó szó. Inkább használnám a felejthető, bosszantó, néha unalmas, de azért egynek elmegy szavakat a könyv jellemzésére. A szőke főhősnő, Freya már az elején kivívta az unszimpátiámat, és ez később sem sokban változott. Bosszantja a madárcsicsergés (ugyan miért?) továbbá az, ha valaki az utcán kézenfogva andalog (hangyányit prűd) ugyanakkor teljesen ki van békülve azzal a ténnyel, hogy Manhattanben karácsonykor az emberek eleve feldíszítve szállíttatják házhoz a fenyőfáikat, és még szenteste kidobják azokat! "This was a place where you got your christmas tree delivered already decorated and threw it out on christmas afternooon[...] Freya liked it, it suited her". Szóval ha az ember nem keres értékrendet a sztoriban, talán -legfeljebb hangyányit-, élvezni tudja majd a könyvet.
A sztori a következő. A harminc valahány éves Freya műkereskedő, aki New Yorkban él. Származását tekintve angol, de átrepülte az óceánt, mert az apja újranősült, és nem igazán bírta a mostohát és Natashát, a féltestvérét. Mi tagadás, ezt a féltesót még a főhősnőnknél is nehezebb kedvelni, akkora céda. A könyv elején Freya egy unalmas ügyvéddel jár éppen, akivel néhány oldal után szakítanak, ezért a lány egy régi barátjához, Jack-hez költözik. (Lábjegyzet: az unalmas ügyvéd a könyv végén összejön a legjobb barátnővel.) Jack író, de nem igazán ír, inkább a gazdag apjától kapott pénzt költi. Ők ketten "csak barátok." Egész addig, míg Angliából meghívó nem érkezik: Natasha férjhez megy. Az esküvőre Freyának alibi partner kell. Innentől a többi már Szex és New York feeling: 'akarlak-nem kellesz, utállak de mosolygok rád, megbocsátok pedig mocsok vagy' esetek tömkelege Jack-kel. Ha valakinek ez bejön, az vágjon bele az olvasásba. Vannak benne hosszú leírások cipőkről, ruhákról, kalapokról, és szerintem teljesen lényegtelen helyszínekről, de ezzel is telnek az oldalak, egészen 513-ig amikor is VÉGE.
Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése