Könyvtáros

A sztori beszippant, megrág, lenyel, megemészt, feldolgoz téged, aztán egy vagy két nap múlva visszaad a külvilágnak. Vannak ilyen könyvek. Olvastatják magukat. A szép benne az, hogy nem is igazán az varázsol el, amiről szól, sokkal inkább az, ahogyan azt az író megírja.

Rhode Island partjainál a mélyben egy elsüllyesztett tengeralattjáró fekszik. Shane, a 17 éves szörfös srác minden idejét ott tölti, a legjobb hullámok miatt. Tim O'Casey természetvédelmi őr árgus szemekkel figyeli minden cselekedetét. Annak idején az ő apja süllyesztette el az U-823-ast. Mickey, a felnőttkor küszöbén álló fiatal lány madármegfigyelő, és védi a baglyokat. Különösen azt a hóbaglyot, amelyik éppen ott, Refuge Beachen tűnik fel. Neve Halloran, Mickey anyja egy rejtélyes madárfestő után nyomoz. Más-más okból, de mindannyian összefognak, amikor egy dúsgazdag vállalkozó még több pénz és jó üzlet reményében elhatározza, hogy felszínre hozza a hullámsírba temetett német tengeralattjárót.

"Mielőtt Mickeyt megismerte, Shane-t csak azért érdekelte a tengeralattjáró, mert csodálatos szörfözős hullámokat vert. Most már azokra is gondolt, akik ott voltak benne eltemetve. Lehet, hogy német tengerészek voltak, akik azért jöttek, hogy megtámadják Amerikát, de ma már csak csontvázak. Csak ennyi maradt belőlük."

A különböző szereplőknek más-más nézőpontja van, mégis ugyan azért a célért küzdenek. Párbeszédeik nem az üres fecsegésről szólnak. Sokszor az a bajom egy-egy könyvvel, hogy szinte süt belőle az írói kényszer. Az a 'mindegy mit írok, csak teljenek az oldalak, mert ennek a műnek X karakternek kell lenni' érzés. Itt viszont a párbeszédek olyanok, amilyenek a valóságban is. Amikor két ember beszélget, a nézőpontjaik ütköznek. Érvek- ellenérvek, állítások- tagadások. Pont úgy, ahogy Tim O'Casey és Neve Halloran társalog: "- Az ember nem veszíti el a tehetségét. - De igen, ha nem használja. Ez mindenre igaz, nem csak a művészetre. Azok a dolgok, amik olyan természetesen jönnek, ha nem használod, elvesznek." Luanne Rice makulátlan hősök helyett valódi embereket írt le, minden hibájukkal együtt.