Könyvtáros

Hogyan ismerhetsz valakit, akivel még nem is találkoztál? Joyce Conway miután egy balesetben elveszíti kisbabáját, olyan dolgokra kezd emlékezni, amikre nem emlékezhet. Kis macskaköves utcákra Parisban, ahol sosem járt. Latin közmondásokra, és olasz mondatokra. Ráadásul minden éjszaka egy ismeretlen szőke lányról álmodik. Ezalatt Justin Hitchcock, az elvált, magányos és nyugtalan művészettörténész Dublinba érkezik, hogy vendégelőadást tartson a művészetekről, ahol találkozik egy attraktív doktornővel, aki rábeszéli őt a véradásra. Justinnak hosszú idő óta ez az első szívből jövő cselekedete. A két szál végül összefut, és happy end lesz a végeredmény. Lehetne ez egy jó könyv Ahern-től, ahogy a PS. I love you is tetszett, de személy szerint nekem a könyv vége felé sikerült egyre jobban megutálni Justint. Ha a fickó nem lett volna ilyen dühítően fafej, ez egy tökéletes könyv lehetett volna. Ugyanis akadtak nagyon jó humorral megírt, igazán fergeteges részek. A rettenetes ír nyelvezet ellenére is élveztem Joyce barátnőinek cinizmusát, és az apukájának a naivitását. Az árveréses és a reptéri jelenet például kifejezetten jól sikerült. Mindemellett voltak olyan részek is, ahol legszívesebben egy jó nagyot lapoztam volna. Minimum, ha már nem tudom seggbe rúgással jobb belátásra téríteni a főszereplőket. Egy pasas aki 40 éves létére fél a tűtől és ki kell nyalni a hátsóját, amiért kegyeskedett vért adni... Meg egy 33 éves nő, aki brutális összegeket költ arra, hogy mercedest béreljen, muffint, kávét és operabérletet vegyen egy többé-kevésbé ismeretlen pasasnak. Áááú. Ezek elfelejtettek felnőni. Az alapötlettel különben nem volt bajom - mármint hogy vérrel legyenek átvihetők az emlékek-, mi ez holmi sárkányos fantasyhoz képest, nemigaz? :)

A magyarul Bennem élsz címen megjelent könyvbe itt tudsz beleolvasni:
http://data.hu/get/3349695/Cecelia-Ahern-Bennem-elsz.pdf