A hajdani piros pöttyös könyvek egy izgalmas darabja, ami nem csak 10-14 éveseknek szolgál tanulsággal -habár elsősorban nekik természetesen-, hanem az anyukákat is emlékezteti, milyen volt gyereklánynak lenni. Függetlenül attól, hogy a mi lányaink már nem úttörők, nincsen őrs vagy tejes bolt, háztisztasági verseny, azért a jellemek változatlanok, és nekünk is akad még új az oldalakon. Hiszen szerepelnek a könyvben szép számmal változatos szülői példák is, amik a mai valóságban is léteznek. Gyereküket egyedül nevelő asszonyok vagy Auerné-félék, olyanok, akik 40 éves létükre sem tudják elfogadni, hogy anyának kellene lenni, nem csak szép asszonynak. Vagy Galambosnék, akik az egész életüket áldozzák "háládatlan kölykükért", hogy aztán ezt emlegethessék míg csak élnek. Mindent megadni akarók - mint Boriska szülei-, vagy semmit áldozni nem készek - akárcsak Varjas apuka. Megannyi szülői viselkedésforma, és bennük ráismerhetünk saját hibáinkra, gyengeségeinkre. Ha pedig felismertük ezeket, óhatatlanul tovább vezet a gondolat; mi is így viselkedtünk a szüleinkkel annak idején? Talán végül ugyan azt kérdezzük majd magunkról, amit Bori: Hogy ismerkedik meg az ember valakivel, akit egész életében ismert, csak hát azért úgy látszik: mégsem?
Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése