Meg kell mondjam, egyáltalán nem véletlen, hogy a legutóbb olvasott Szabó Magda könyv után Janikovszky Évától választottam. Leonardo da Vinci szerint szánalmas az a tanítvány, aki nem múlja felül a mesterét. Márpedig Janikovszky Évának ugyancsak mestere lehetett Szabó Magda, hiszen irodalmi szerkesztőjeként tőle tanult sok mindent, együtt dolgoztak a Móra könyvkiadónak. Hasonló hát a stílusuk is. Egyformán gyermeteg, egyszerű de mégis emberi történeteik vannak. Hogy ezeken nőttem föl, nem is fogtam fel mostanáig. „Csak az a szép zöld gyep fog nekem hiányozni, semmi más.” – Habár láttam a filmet, ismertem a mondatot, sokáig mégsem tudtam ezt hova tenni. Emlékeztetett néhány bohócra, egy vaskarikában tovaguruló emberre, és valamiért a fagylaltra is. Aztán amikor újra kezembe került a mindössze félszáz oldalnyi rövidke könyv, megrökönyödtem. Nini, ez a gyepmester bácsi ugyan az, akit gyerekként a tévében csodáltam! Nos, elég volt rá egy tavaszi délután, hogy a port lefújjam az oldalakról. Amikor pedig végeztem az olvasással, felkutattam a filmet is. 1979-ben rendezték, és benne alaposan rácsodálkoztam a fiatal Ullmann Mónikára, na meg az LGT zenéjére. Nosztalgiának kellemes:
Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése